Két hete hétvégén végre nekünk kedveztek a bolygó állások, se munka, se megfázás, se családi kötelezettség, így hivatalosan is megnyithattuk a 2018-as túra szezonunkat. Éljen!
Régóta vártuk a napot, a felszerelés legprofibb téli darabjait sikerült már beszereznünk december elején, azóta nézegettük, hogy a lakás melyik sarkában mutatnak a legjobban. :) Még nem számítunk rutinos erdőjáróknak, a felszerelésünket is folyamatosan bővítgetjük, csökkentgetjük. 
A nyári szezonra szinte minden alapvető dolgot megvettünk már, októberben csináltunk is egy 4 napos kék trippet ami szuperül telt, tele küzdelmekkel, fájdalmakkal és élményekkel. Így nem volt kérdés, hogy télen is folytatni akarjuk, de ahhoz kellett még venni meleg hálózsákot, meg derékaljat... meg találtam cuki pingvines kézmelegítőt, meg medvecsengőt és vihargyufát paracord karkötővel (amiből én is csináltam párat ha valakit érdekel)... szóval elég tematikusra sikerült a karácsony.
Nagy volt hát az izgalom, és mivel még javában a télben jártunk, időben is kellett indulni, hogy sötétedés előtt kész legyen a táborunk. Szombaton korán reggel kávéval kezdtünk, aztán gyors csomagolás után negyed négykor már kocsiban is ültünk. Délután! :D 

Jól esett a pihenősebbre szabott reggel, nah. Amúgy is, először tesztelni kell az új felszerelést, hogy felkészülten indulhassunk el legközelebb, kijavítva az esetlegesen felmerülő problémákat. Szóval kocsival felsiettünk a város széléhez, ott felpakoltuk a túrazsákokat és Pityut, majd bevágtuk magunkat a törökbálinti erdő rengetegébe. Gyorsan felkerestük a legutóbbi kis placcunkat, és neki is álltunk a táborverésnek. Hevenyészett tereprendezés után én elkezdtem felverni a sátrat, Szivem pedig az este fénypontjához keresett nem teljesen csurom vizes faanyagot. Közben asszisztált picit a sátor rudak helyre pattintásánál, majd mire végeztem a függőágy felkötésével is, már kezdett pattogni a kis tábortüzünk. (Tényleg nagyon helyre kis tüzet rittyentett, ilyen gödör-bot-bot-gyújtós-bot tematikájút... majd meg interjúvolom, hogyan csinálta pontosan:) ) 
Egész hamar meg is voltunk mindennel, bár nem lett volna gond, ha rosszabb időt futok fél perccel azzal, hogy nem felejtem el kinyitni a sátor szellőzőit. Iigen, ebből később volt is kis gond. (Majd leírom azt is nyugi, de próbáljunk meg időrendben haladni! :D)
Ja és a függő ágyhoz szét kellett bontani és felezni egy paracord karkötőt, mert otthon maradtak a rögzítő kötelek. :) Nem mondom, hogy könnyű döntés volt, még sajogtak az ujjaim a készítésüktől. 

 Coleman Monviso 3; dög nehéz, ultra light, és imádjuk

Pityuka; a szórakoztatásával nincs gond, amíg van bot

Hamar eljött az este míg táplálgattuk a köztünk lévő tüzet, a tábortüzet, meg volt vacsi, meg riadtan pislogás a szerintem erdőbe nem illő zajokra, úgy hogy lassan takarodót fújtunk. Éééés így végre elértünk a hálózsákokhoz! Amúgy is arra vártam egész nap, sőt ezért volt ez az egész felhajtás!:D
Nagyon izgatott voltam miattuk, téli edition, extrém körülményekhez, Husky Anapurna zsákok, női illetve férfi modell. A női magas komfortja -12°C, extrém komfortja -28°C (a férfié is), ideális időt is ígértek hozzá, nappalra vagy 10°C-ot, hajnalra 3-4°C-ot, :D mindegy, a lényeg hogy vittük. Kicsit féltem tőle, hogy még ebben is képes leszek fázni, mert akkor baromi jó vásárt csináltam a 3. nyári zsákommal, és ráadásul 2260g, de legalább piros. Mondjuk a piros szín pont nem áll jól, de sebaj, úgy sem látszom ki a zsákból. Ha szépen összehúzom a szűkítő zsinórokat a kapucnin, és a váll feletti galléron ami körbefogja a nyakat, csak egy 4*10cm-es kis rés marad amin kidughatom az orrom.
Hanyatt fekve pont jó volt, de amikor oldalra fordultam benne már csak a bal fülem pislogott ki, fel is ébredtem arra, hogy nincs elég levegőm. Manuálisan lejjebb húztam a rést az ujjammal az orromhoz, és aludtam is tovább. Mindenképp olyan zsákot akartam, aminek a magas komfortja legalább -10, mert tényleg fázósabb vagyok ha kint alvásról van szó, és női zsákot, mert ezek kisebbek, kevesebb levegőt kell felmelegíteni benne, általában vannak benne plusz bélések, hogy jobban tartsa a hőt, (ebben van plusz kiszedhető hőszigetelt lábzsák) és a szabása is jobban igazodik a női testhez. Plussz ennek a hátán vannak csúszásmentes tapadós felületek, ami nagyon jól jött volna akkor mikor egy kb 45°-os lejtőn vertünk sátrat, és egész éjjel hernyó módjára próbáltunk visszakúszni a matracra a sátor aljából, és persze ahogy felértél, úgy csúsztál vissza, ahogy a levegőt fújtad ki. Mozgalmas éjszaka volt.

Szóval nagyon jól szigeteltek a zsákok, szinte abban a pillanatban éreztük, ahogy becsomagoltuk magunkat. (A töltet 2x260 g/m˛ Invista QualloFil; 7 csatornás poliészterszál, a belső anyag pedig puha nylon) A jóéjt pusziért viszont keményen meg kellett küzdeni bennük! :) Na meg a sátor lámpát is elfelejtettük leoltani előtte. :D 

 Husky Anapurna női és a férfi modell 

Teszt üzemmódban voltak még a derékaljaink is, egy Therm-A-Rest Trail Pro S14 női (51x168cm), és egy Therm-A-Rest Trail Pro Regular férfi (51x183cm), önfelfújó mindkettő. A móka kedvéért ezek is jó nehezek (740g és 860g, viszont a hőellenállásuk 4,8R és 4,0R), ráadásul a nőit reggel heroikus küzdelmek árán sikerült nem elcsomagolnom, úgy hogy a saját zsákja nélkül nyomkodtam be a táskám alsó rekeszébe, de így is megérte.
Nagyon kényelmes, öööt centi magas, és szintén nagyon jól tartotta a meleget. Átlósan metszett ultra-soft-foam habszivaccsal, és levegővel töltött cellákkal. Szintén nagyon strapabíróak, megerősített peremmel és alsó oldalal a mechanikus sérülések elkerülésére. A női itt is eltér a hagyományos modelltől. Párnázottabb, és megerősített részek vannak a hát, csípő és lábak táján a jobb hőtartásért. És valóban működik! Csak könnyen koszolódik. Főleg ha én alszom középen, és Pityuka is szeretne rajta egy szeletkét a sáros kis mancsaival. (Velünk alszik igen, mert elég nagy a sátor, -igen nehéz, de imádjuk-, meg mert családtag.)
Ettől mondjuk a hálózsákomat is féltettem, annyira finomnak tűnt a külső anyaga (40D 240T Tactel RipStop Nylon; tépésálló) :), hogy azt hittem sikerül majd első alkalommal kiszaggatni. De Pityu partner volt most is, vállalta a feladatot, és szúrópróbaszerűen tesztelte is. Vagyis nyomó-...ugró.... (nehéz megfogalmazni az érzést reggel fél 6-kor), de alhas tájon az anyag jól bírta a külső behatásokat. Mind a háromszor. Egymás után. És ráadásul gyorsan is száradt a zsák. De ez már csak másnap este derült ki, és nekem nem volt közvetlen közöm hozzá, vagyis de, de nem úgy... (peersze :D) Jah, és fontos volt a jó ár-érték arány, és ezeket karácsony előtt iszonyú jó akciókkal tudtuk megvenni, volt öröm.

Therm-A-Rest Trail Pro férfi, és a sötétebb a női modell

Szóval az éjjel jól telt, a zsákom belső zsebébe ami a kapucni belsejében van, zippzáras és szintén hőszigetelt, betettem a telefonom, (mert a droid nagy hidegben, és csak is akkor, képes megfagyni), meg némi zsepit. Az aljába a fémkulacsomban vizet, hogy reggel majd legyen valami folyékony halmazállapotban is ha a majdani fagyos mínuszokban megszomjazom. (Ezt legközelebb vagy bele kell húzni egy vastag zokniba, vagy lefekvés előtt odaállítani a tűz mellé, mert a hideg fém órákon át kellemetlenkedett.) Továbbá a másnapi ruháimat is a zsák aljába gyömöszkéltem, hogy azok is kellemesen langyosak legyenek reggelre, mikor fel kell őket venni a hidegben. Meg persze egy müzli szeletkét a külső zsebecskébe, mert az is van rajta, hátha éjszaka rá kell töltenem a kalória bázisomra hogy elkerülhessek egy kihűlés közeli vészhelyzetet. De vészhelyzet híján, fogmosás után, már csak reggel ehettem meg.:)

Lélekmelegítő reggeli kávé fahéjjal... elvégre is még tél van:)

De ezzel még nem ért véget a kaland, és egy csomó mindent most próbáltunk még szintén először, és a sátor szellőzői miatt is volt dráma meg fordulat, meg akkor már írok arról is pár sort majd, és már így is rengeteget írtam első posztnak, és így hovatovább felcsigázva folytatom majd a második posztban... (tényleg poén volt az is, ahogy csurom víz lett a hálózsákom, meg a kajáról sem esett még szó...szóval na)

Túlélő paracord karkötők; nah valaki? Bárki? :)