Először is egy örömhírrel szeretném megnyitni a második felvonást,...tátátátá: még mindig van pár darab karkötő! Az összes... Köszi, igazán... :D

Szóval az előző bejegyzésemnek úgy megörültem, hogy egyből folytatom is, amíg még megvan a lelkesedés, meg az érdeklődésem. Tehát jöjjön a sátor!
Ez a második közös sátrunk, az első egy óriási decathlon-os családi kemping sátor, kb 9,2kg, de pont erre a célra is szántuk. Borzasztó sokáig tartott anno felállítanunk, egy kölcsön gumikalapácsot is kinyírtunk közben (bocsi Zsolti, még mindig jövök eggyel), de hát első nekifutásunk volt a témának, és egyből élesben... viszont sikerült. Mondjuk egy nagyobb viharban már a körmeimet rágcsáltam volna azon aggódva, mi marad belőlünk, de ez már nem rajtunk múlt. Ellenben baromi jó tágas, egy nagyobb csillárt is vihettünk volna, de szerencsére nem kellett, mert találtunk egy ipari méretű reflektort, ami elé felverhettük az objektumot. Szinte fel se tűnt később, hogy már sötétedik, de mi még mindig tök jól elbabrálunk a sátor körül, amíg mások már lámpáznak. Vicces hét volt, és amikor az újabb és újabb szomszédok este visszatérvén sátrukhoz nevetve érdeklődtek, hogy ezt mikor kapcsolják le... igazi mastercard pillanatok voltak! :D
Instant megvilágosodás Orosházán ;)

Túrasátornak pedig olyant akartunk, ami ennek szöges ellentéte. Legyen kicsire csomagolható, háton könnyen elférjen, kis súlyú, de masszív, amit felállítani is egyszerű. A költségvetés véges volt, megint a jó ár-érték arány volt a cél, plusz az előtér. Ragaszkodtam hozzá, ebből nem engedhettem! Dejoo... :) De tényleg komolyan kell, mert például oda kitehetünk olyan dolgokat amiket a hálófülkébe nem tennénk be, de kint sem akarnánk hagyni. Mondjuk a bakancsokat, túrabotokat, fejszét, sáros hámot, meg a táskákat, meg a kutyák is tudjanak ott kicsit száradni ha esik, mielőtt bevágtáznak a hálófülkébe, meg ilyenek. Tök logikus... meg komfortos... jó tudom a vadon közepén, amikor cél hogy eggyé válj a természettel, meg vissza gyökerekhez és hasonlók... :D
Persze ez már megdobta a súlyt picit, meg ugye 3 személyes kellet, hogy mind beférjünk, így hosszas, és egyre kétségbeesettebb keresgélés után nyert a Coleman Monviso 3. Pár perc kell a felállításához, és egy ember is meg tudja csinálni.
4 évszakos, minden időben vihetjük. Súlya 3,7kg, oké, de nem olyan vészesen nehéz, meg elfelezzük a pakkot, úgy visszük. Viszont egyszer majd szeretnénk egy extrém ultralight weight-et... bár abba meg tuti nem fogunk majd elférni! :) 

Coleman Monviso 3, szépséges zöld

Égésálló a belső és a külső sátor is. Hegesztett varrásokkal, ennek köszönhetően 4000mm-ig vízálló. Tesztelve. Októberben, hatalmas viharban a Nagy-Szénás tetején. Dörgött, villámlott, ömlött, de Coleman meg se moccant. Alapból nem alszom még jól sátorban, és persze majréztam azért akkor is este, de aztán olyan mélyen aludtam, mint bármelyik filmen otthon a kanapén. Ezt a stabil dóm szerkezetnek is köszönhettük, ami alumínium rudazattal van kitalálva, meg a pihe puha fenyőtű szőnyegnek ami alattunk volt :)
Eddig a Nagy Szénás "szeles teteje" volt számomra a legkedvencebb sátoros állomásunk. Nyitott volt, nyugodt, mégis elszigetelt. Annyira szép volt, ugyanúgy napsütésben mikor felértünk, és másnap eső után ködösen és szelesen is. Bár lehet, hogy hozzátett az élményhez az is, hogy előtte kaptattunk fel a Bükkös árok meredek kapaszkodóján. Azt hittem, ott pusztulok ki!! :D A Kék túránk második napján mentünk ezen a szakaszon, 10-11 óra körül indulhattunk aznap a Piliscsév melletti erdőből, mert akkor reggel is esett az eső, emiatt mindig később indultunk neki. Piliscsabán vettünk ebédet, vacsit, kutyakonzit, vizet, és reggelit másnapra, mert csak minimál élelmiszer volt nálunk, arra az esetre, ha nem érnénk boltot vmikor sátorverés előtt. Szóval piknikeltünk egyet még a helyi Coop parkolójában, majd ebéd után újra neki indultunk. Nyüszítve vettem fel a táskám, vagy 17-18 kiló lett felpakolva, Kolosé kb 20kg. És onnantól kezdve vissza az erdőbe, (a Budai hegység területén) megint felfelé kellett kúszni, újra, és újra , és újra... fájt a bokám, a csípőm, a vállam, csatakos voltam és leharcolt, és mit gondolhattak rólam az előbb a boltban, ilyen ábrázattal??! Még jó, hogy kint várt rám két ugyan ilyen alak...:D
Ha nem lettek volna nálam a túrabotjaim, egy métert nem bírtam volna haladni. Így is úgy mozogtam velük, mint egy púpos pók. Úgy használtam a karjaimat lépegetésre, mint a lábaimat, egy igazi szén alapú gépállat voltam! :D De aligha olyan menő, mint az a fellökhetetlen robotkutya...:D 
Próbáltam tartani a tempót, mert időben el akartuk érni a kitűzött sátorhelyet, mégis folyamatosan le voltam maradva Kolostól 2-3 méterrel, aki Pityukával a derekára kötve menetelt előre. És amíg én annyit láttam a tájból, hogy kavics-kavics-bogár-levél-kaki-bogár (elképesztő mennyi szép színes ganajtúró nyüzsgött a földön), előttük egy nagy gímszarvas lépdelt keresztül az ösvényen vagy 2 méterre, amiből én a földig görnyedve persze semmit nem láttam! :D Nem bírtam tovább, érdekelt engem az Szalmás szántás.... le akartam már ülni és nyösszögni. Kolos mindig bevárt mikor nagyon lemaradtam a kaptatón, nekem meg szinte könny szökött a szemembe mikor láttam, hogy éljen, pihenőt tartunk, én hőősöm!! <3 Összeszorítottam fogaim, és vonszoltam magam tovább, csak még egy piciiit. Ahogy beértem őt, kaptam is egy puszit, hogy de üüügyes vagy, na menjünk!, és már porzott is utánuk az ösvény.. HOGY AZ A BÜDÖS @&#°˘`@&°°%... és ezt kb 50 méterenként. 
Jó ennyi, végeztem, vagy a sátort csapjuk ki, vagy én a hisztit, de akkor kő kövön... de nem volt hova. Nagyon sűrű volt az aljnövényzet, bokrok és dzsindzsa amerre a szem ellát. Egy opció maradt, hogy felverjük az ösvényre a sátrat. Na azt ne már, az milyen ciki már, és ha pont jönne valaki, aztán látja, hogy az út közepén héderelünk?! Oké még 10 percet menjünk, annyit még birok... de a helyzet változatlan volt, úgy hogy még egy utolsó 10 perc, meg még egy... ennek sosem lesz vége, már alig bírok állni... és akkor Kolos lekiabált felém, felértünk!! Megvan!! És tényleg ott volt, az a fenyőfákkal megcsepegtetett fensík, életemben nem láttam még olyan gyönyörűt! :D Lerogytam, és arra gondoltam... vissza kellene szaladni egy sörért! :D 
Nagy-Szénás vihar előtt és után

De gyorsan össze kellett kaparjuk magunkat, mert este 7-re ígérték a vihar érkezését. Gyorsan felvertük a lakot, aminek belső sátor mérete: 180*210cm, magassága 110cm, előtér: 110* max. 200cm, magassága pedig  100cm. Tökéletes, kényelmesen fel lehet benne ülni, vagy guggolni ha te sem húztad nagyon túl a másfél métert, meg pakolászni, csomagolni... A belső sátorban van két zseb lent a padlónál, és szúnyoghálós ablak ami zippzárral nyitható az ajtón. 4 szellőző nyílás is van a külső sátron.
És most már azt is tudom, mennyit számítanak, mivel ugye a múlt hétvégén elfelejtettem kinyitni őket. (Igen, itt jön az előző posztban említett malőr kifejtése) Szóval eddig nem volt hasonló problémánk, a külső sátor belseje párás volt reggelente, de azt szépen el is vezette, nem áztunk be. Most viszont csurom vizesek voltunk belül is. Kolos (Szivem) aludt a bal szélen, vagy jobb, ki hogy nézi, én mindig fordítva mint ahogy kellene, de nem ez a lényeg, hanem hogy nekiért a zsákja a belső sátor oldalához, és a külsőhöz is egyszerre. Szépen fel is szívta a hálózsákja a nedvességet ami oda csorgott, de még így is szuper meleg volt a zsák. Öröm az ürömben.
Úgy hogy otthon délután egy nagy teregetős szellőztetős bulival ünnepeltük a téli hétvégét. Szellőztetni meg azért kellett, mert rettenet büdösek lettünk. Najó, inkább azt írom füst szagúak. De brutál módon. A tábortűz romantikus volt és hasznos, de a sok vizes fa miatt sokszor úgy füstölt, mint egy gyárkémény. Ilyen időben azt hiszem praktikusabb egy gázfőző, vagy ami nekünk szimpibb, egy kis alkoholos főző, meg egy mini kályha (backpaking fire stove). Utóbbi kettő, otthon is kivitelezhető. A bolti kis kályha elemeire szedhető, így nagyon könnyű szállítani, és fa helyett az alkoholos főzőt is bele lehet tenni, így nagyon gyorsan el is lehet kezdeni a főzőcskézést. 

Alkoholos főző, és mini fire stove 

Ugyanez üdítős és konzerv dobozból

Szóval ami cuccunkat nem szárítani kellett, azt szellőztetni. Ki is pakoltunk mindent a teraszra, az én zsákom a bal oldalon volt a szárítón, Kolosé a jobb oldalon a hintaágyon, minden más a kettő közt és mellett. Nem egy Dallasnyi léptékkel kell elképzelni az egészet, kb 5m lehetett a távolság a két zsák közt. Csekkoltuk az appon, eső nem lesz,  pár órát maradhatnak biztonságosan. Este nagy nyűgösen ki is mentünk értük, hogy akkor pakolászás folyt. köv., mire látom hogy az én zsákom tocsog, a víztől. Konkrétan állt benne a víz. Igen, belül is, mert szét volt nyitva, hogy jobban szellőzhessen. Levert a hideg frász, úristen tönkrement, tuti... és csak az enyém, SEMMI MÁS NEM VOLT VIZES! :O :D Csak ott esett, a zsákom felett! Nem akartam elhinni, már csak alá nem gyújtottam, pedig akkor mindent kipróbáltam volna rajta, amitől tartottam! :D De bent a lakásban szépen megszáradt pár óra alatt, és ugyan olyan volt, mint újkorában. Ha ez a zsák engem túl tudott élni, akkor másnak is szuper választás lesz! :)