Az elmúlt hétvégén összekapcsoltuk a család látogatást egy kis folklór műsorral! Kolos amúgy sem látott még ilyesmit, úgy hogy uccu neki Mohácsra busót járni. Izgultam amiatt, hogy idén elmos minket az eső hétvégén, vagy hogy a forralt bort sem azért kell majd szürcsölgetni, hogy felmelegítse az elfagyott végtagokat... de szép száraz idő lett végül, és sikerült kellemesen átfagyni is! :)

Hatalmas forgatag volt idén is, közel 1350 jelmezes; busók, sokác lányok, boszorkányok és egyéb rémisztő alakok... 49 busócsoport mulatott együtt, és megközelítőleg 35 helyszínen voltak, és még vannak is programok kedd estig.

Foglaljuk össze pár sorban, miről is szól ez az egész felhajtás! :) Ez egy tavaszváró-téltemető népszokás, és már sokan biztosan tudják is, hogy amellett hogy szerepel az UNESCO szellemi örökségek listáján, 2012 óta Hungarikum is. Azt talán picit kevesebben, hogy pokláde néven is nevezik. Ugyanis a Mohács környékére betelepült balkáni eredetű, római katolikus délszlávok, a sokácok hozták magukkal ezt a népszokást, ami aztán tovább formálódott a magyar kultúrkörben. Bár az első írásos feljegyzések 1783-ból valók, a néphagyomány szerint a török elnyomás alól a mohácsi szigetre menekült őslakos sokácok egy éjjel megelégelték az elnyomást, fa maszkokat faragtak, amiket vérrel festettek vörösre, birkabundából varrtak ruhát maguknak, majd kolompokat és vasvillát ragadtak, így keltek át csónakokkal az éj leple alatt a Dunán, és úgy elijesztették az ottani törököket, hogy azok többet vissza se néztek. Aki látott már nagy busót jönni, el is tudná hinni ezt a verziót is. :)
Ugye? :)

A sok közeli képnek persze idén is meg volt az ára. A felvonulás alatt megúsztam, de utána elkaptak, és közre fogtak engem is a busók. Kellett nekem annyit röhögni másokon, ahogy kiszedték őket korábban a sorfalból! De nem csak a lányokat vitték ám, az urakat is megcirógatták a sokác lyányok! :)

A Busójárás egy mozgó ünnep, mindig a tavaszi napforduló utáni első holdtölte határozza meg, csütörtöktől, vagyis kisfarsangtól húshagyó keddig tart. De a leglátványosabb a vasárnapi és a keddi nap szerintem. Ezen a két napon van a máglyagyújtás is, amikor a Széchenyi téren, egy hatalmas máglyán elégetik a telet szimbolizáló szalmabábut. Ez a nap fénypontja!:)

A város több pontján vannak ilyenkor információs pontok, ahol lehet kérni kis programfüzetet. Ez jó ha van, mert még így is le lehet maradni néhány programról, ha az időt nem nézve falatozgatunk erre arra. Mi a felvonulással kezdtünk vasárnap, ami picit késve indult meg, utána mentünk át a Duna partra megnézni a farsangi koporsó vízre bocsájtását. Épp sikerült egy jó helyet találnunk végre, mikor egy kedves pár kérdezte, mire vár ez a sok ember, mi lesz itt a kövi progi? Mondtuk, hogy mi a koporsót várjuk, mire nevetve mutatták a fotót, hogy az már elúszott... De sebaj, ők a túlpartról való átevezést várják... ó az jó, mert annak meg már vagy 4 órája vége! :) Akkor spuri vissza a térre, máglya gyújtásra!

Útközben picit belevesztünk a kézműves portékák csodáiba, és már csak azt vettük észre, ahogy szállt a füst a máglya felől. Mire odaértünk már kellemes tüzecske ropogott. A telet szimbolizáló bábú szépen leégett a tetején, de a java még hátra volt. Kb 10 méterre tudtam megközelíteni a tüzet a tömegben, de a melegét már ott is nagyon jól lehetett érezni. Szerintem az első 20 perc után érdemes kicsit hátrébb állni, és onnan szemlélődni, mert a szálló pernye könnyen kiégeti a kabátot. Persze a hangulat kárpótolja az embert! :) Tamburások játszanak, busók rémisztgetnek, ágyú lövések dörrennek...és azok az illatok! 

Isteni illatok szálltak a szélben, még a komolyan hithű vega Szivem is erősen megkísértetett :)


Sok szép szuvenírt is lehet majd vinni haza, de aki kereplőt vesz a gyereknek, előbb kérdezze meg az árust, hogyan tudja majd gyorsan és észrevétlen kivenni ez elemet belőle otthon! :D Érdekes, de nekünk valahogy sosem akartak venni anyuék...

Ambrus Attila is kint van a szokott helyén, és nagyon jó fej volt a rajongóival idén is, akik nem csak a kerámiáiért álltak sorba


Megjegyzés: aki szeretne kicsit szélesebb bepillantást nyerni a Busójárás sokszínűségébe, annak ajánlom Szökőcs Béla bácsi Pokláde című gyönyörű, és átfogó albumát: "A kötetet három fejezetre bontva, kilencven felvételen, több teljes oldalas, 23x33 centis fotón bemutatom például Mohács új létesítményeit, megismerhet az olvasó néhány magántulajdonban lévő „busószentélyt", illetve ezúttal a maszkokra fókuszáltam, hogy a város számos népművészet mestere címet kiérdemelt alkotójának a munkáját is megörökítsem"
(forrás: Szökőcs Béla - De szép vagy!; a "Busótejen" nőttek című fotósorozatból)