Végre elérkezett az idő, és felnéztünk szombaton a Budaörsi-"hegyekbe". Igen, ugyan ezen a napon rajtolt az idei Kinizsi 100 is. Borzasztó közel voltam hozzá, hogy elinduljak, pontosabban elinduljunk, de végül hagynom kellett, hadd menjen... Igyekszem elfogadni, és szépen csendben elengedni... (meg kaptam fagyit is, hogy ne sírjak)... Pedig még borultam is, hogy szép idő legyen közben! :D No mindegy, utólag nem érdemes keseregni. Remélem  minden résztvevőnek jó élmény volt! Ez van, becélzom őszre az Isziniket! :))

  De addig is menni szeretnénk, sokat-sokat (újfent...)!  Így is volt egy baromi hosszú túramentes időszakunk, szóval van mit behozni. Az ezt megelőző hétvégén toltunk is egy Bia felezőt visszarázódni, hisz azt már úgy is betéve ismerjük, legalább villoghatunk a velünk tartó barát, és négylábú hetero élettársa előtt! :)
- iiigen erre a cuki hirtelen jobbra ösvényre tisztán emlékszem.. utánaaaam! - mondta a lelkes pici lány kedvcsinálón.
Át is verekedték magukat a kísértetiesen romantikus meredeken lejtő kis ösvényen, majd 5perc múlva, mikor enyhén és kérdőn balra pillantottak, felfele a távolba...
- a múltkor nem amellett a Nyakas-kő mellett mentünk!? - kérdezte az ifjonti erőben lévő szép és sármos férfi, aki sosem tud neheztelni.
- öö, hát valahogy csak vissza lehet menni... - válaszolta a pici lány akire neeem lehet haragudni, édesen csengő angyali hangján! :))))

Ezek meg hogy a potrohba kerültek ide??

  Szóval ezután a kövi célpont Budaörs lett, úgy is sokszor szemeztünk már vele amikor arra fele jártunk. Bejelöltem hát a térképen pár meghódítani kívánt hegycsúcsot, mint egyszeri diétázó az áruházi sütikóstolón.. ezt is, ezt is, ezt is, na meg abból is egyet még az utolsó előtt... aminek végül alig harmada lett meg, mert a borzasztó melegben Pityura is jobban kellett ügyelnünk, és arra is, hogy kitartson a vizünk a végéig, ami most baromi gyorsan fogyott... meg minket is megfacsart a hirtelen hegymenet, nah... ide jöhetne az a szarkás szólás mondás, de ééén nem ítélkezek...:))  Tehát az elképzelés a következő volt, a  jelölt startnál indul a túra, és megyünk sorba Odvas-hegy - Út-hegy - Huszonnégyökrös-hegy - Kis-Csík-hegy - Csík-hegy - Ló-hegy - Szállás-hegy - Szekrényes-hegy - Farkas-hegy és vissza a starthoz. Ebből lett végül Odvas-hegy végig a gerincén, majd Szállás-, és Farkas-hegy. :D

  10 körül indulhattunk. Kanyargós, szűk, és nagyon meredek kis utcákon próbáltuk megközelíteni a kijelölt rajtot. Végül kb 100m-re előtte, a Kőhalom utcán tettük le a verdát. Hát ha nekem kellett volna vezetni, tuti az Ikea-nál állok meg, úgy be voltam tojva azokon az utcákon, (meg szeretnék is még valami fasza polcrendszert a falra) de őszintén szólva... egy parkoló autóban is be tudok majrézni, úgy hogy ez nem mérvadó.
  Kipattantunk a kocsiból, gyors felszerelkezés, itatás, aztán go. Haladtunk még felfelé azon az utcán ahol megálltunk, aztán egy arra merőleges, kis benőtt ösvényre fordultunk jobbra, egy telek kapuja mellett, és szinte már ott is voltunk az Odvas-hegy lábánál. Azonnal megálltunk pihizni és nézelődni, lenyűgöző volt a látvány. Szikrázó napsütés, ragyogó színek, virágok és illatok mindenfele, meg dög meleg. Itt már sejtettük, hogy újratervezés lesz később.

  A "hegy" csak 315m magas, viszont nagyon meredek, morzsalékos, sziklás, és jelzetlen ösvények vezetnek felfele. Gyerekekkel szerintem nagyon óvatosan tessék menni, és kutyáknak sem a legideálisabb talán így utólag. Nálam a tériszony is előjött gyorsan. Persze Pityura is vigyáztunk nagyon, bár szerintem ő inkább miattunk aggódott; -nem elég hogy kettővel kevesebb lábuk van, de a maradék is mind balos... mázli, hogy legalább szőrösek!:)Panoráma az Odvas-hegy lábánálSzintén

Ott a Decathlon! Is!Felfele az Odvas-hegyreOdvas-hegy csúcstámadás (forrás: kirandulastippek.hu és sunyiverzum.wordpress.com)

  A látszat ellenére hamar felértünk.:) A gerincen sétálva kipihenhettük a kezdeti fáradalmakat, közben pedig a pazar panorámában gyönyörködtünk. Szépen belátni onnan az egész tájat.

A gerincen sétálva

  Ez volt a túra talán leghosszabb összefüggő szakasza. Miután leértünk a hegyről, egy kis tisztásba futottunk, padokkal, kukákkal, és egy kis parkolóval. Mutatom is térképen (utólag megkerestem), mert igazán ideális kezdőpont lehetne hasonló körtúrákhoz. Amúgy is maradt mit pótolnunk így.  
  Itt szépen kényelmesen elpiknikeltünk, aztán egy műúton indultunk tovább felfelé, a Szállás-hegy irányába. Hamarosan áttértünk egy széles kavicsos ösvényre, majd arról egy vékonyabb kis ösvény vezetett fel egy hozzánk közel eső csúcsára, és persze a kilátás itt is megért minden csepp verítéket ami csak úgy ömlött rólunk. 
Az x jelöli a helyet:)Kilátás a Szállás-hegyről az Odvas-hegy feleSzintén, csak itt a Ló-hegy feléEzért a vigyorért megérte!:) Baloldalt a háttérben a Szekrényeshegy

  Miután itt is kigyönyörködtünk magunk, a Farkashegy fele vettük az irányt. Az előző kis ösvényen mentünk le, vissza oda ahonnan felfordultunk :D, majd beértünk egy kellemesen hűvös erdei szakaszra. Onnan kiérve viszont megint pokoli napsütés és meleg volt, úgy hogy szép lassan andalogtunk, árnyéktól árnyékig kb. Az persze fontos, hogy az egész terület fokozottan védett tájvédelmi körzet, úgy hogy szigorúan tilos letérni a kijelölt ösvényekről.
A Farkashegyen szintén pihentünk még picikét, itt több kiránduló társasággal és családdal is találkoztunk, akik fellátogattak a Vitorlázórepülő-emlékműhöz.
 
  A felújított emlékművet 2017 október 21-én adták át, a sztori pedig röviden a következő: 1928 májusában a MOVE megalapította a MOVERO-t (Magyar Országos Véderő Egylet Repülő Osztálya) és ‘29-ben elkezdődtek az első siklórepülős kiképzések Magyarországon. Ehhez a tökéletes helyszínnek a Farkashegyet találták. A gépeket a még ma is ott látható beton rámpáról csúzlizták fel gumikötelekkel, és onnan szálltak az Odvas-hegy irányába, majd kézi erővel tolták fel őket újra a hegyre. ‘34-ben a rekord 52perc volt a levegőben. ‘40 április 6-án leégett az itt található hangár, az összes benne tárolt géppel együtt. A második vh további súlyos károkat okozott a gépállomány, gyártás és javítóműhelyekben is. Később a MOVERO államosításra került, és ‘52-ben a repteret áthelyezték a Budakeszi felé vezető út mellé, ahol ma is található.

Farkashegy, Vitorlázórepülő-emlékmű (forrás:budaorsiinfo.hu)
Panoráma a FarkashegyrőlUtolsó pihi

 Egy utolsó italozás után újra útra keltünk. Csendes kis köves ösvény következett azután pedig megint egy erdei szakasz, majd szépen lassan visszaértünk az urbánusabb részhez, a kis utcákhoz, ahol elkezdhettük keresni, hol a pokolban is hagytuk a kocsit pontosan! :D

Baracklevelű harangvirág. A gyűjtők számára jelzés értékű, mert a közelükben vargánya gomba szokott nőni.Irány vissza a kocsihoz 

Az egész túra kb 5 km hosszú lehetett, és olyan 5 óra alatt járhattuk végig, ami 10572 lépést, és 78g elégetett zsírt jelentett a lépésszámlálóm szerint, bár utóbbival kapcsolatban szkeptikus vagyok (szegény nem látta, mit össze nem ettem közben). De tényleg kényelmesen, sokat pihizgetve tettük meg a túrát. Ajánlom minden érdeklődő figyelmébe, mert tényleg gyönyörű, és nagyon változatos útvonalakat lehet itt tervezni.