Kicsit lejjeb egy tuti tippet osztok meg szejtán készítéséhez! Csak azért szólok, mert ha nincs kedv olvasni, görgess az utolsó bekezdéshez. Csak hogy ne maradj majd le róla... :)
Aki csapkodta már homlokával a konyhapultot, hogy milyen vega kaját készíthet még anélkül, hogy érintené a gombát és a rántott sajtot, az biztos hallotta már a szejtán szót. Persze, van még ezer lehetőség az első kettőn kívül, meg ott van a másik két nagy befutó, a tofu, meg a szója is... Utóbbi kettővel nem élek, ugyanis nem tudtunk még dűlőre jutni, hogy kell-e félni a szójától avagye sem, így elegánsan áthidaltuk a problémát, és skippeltük a dolgot. :D
Szóval igyekszem itthon husimentesen főzni, de én a magam részéről szoktam néha kivételt tenni. Persze-persze, nem egészséges, meg érzem is utána a bensőmben, hogy nem volt ez anyira jó ötlet... de olyan finom tud lenni, nah! A múltkor is elcsíptem egy műsor részletét, 60 körüli hölgy a mamája receptje alaján főzte a marhapörit a vendéglőjükben. Kockázott marhafartövet lepirított hagymán, aztán mézeskalácsot! tört rá, az egészet felöntötte édes belga sörrel, majd 5 órán át főzte. (Úgy dióhéjban) Amikor feltálalták a vendégeknek azt a sűrű aranybarna zaftos-omlós husikát... hát azt hittem kirágom a tv sarkát! fuh... állati jól nézett ki. És itt jön a képbe a búzahús, vagyis a szejtán. Neeem, a büdös életben nem lesz olyan az íze mint egy jó marhapörinek, vagy rántott husinak, viszont baromi jól tudja helyettesíteni őket a megszokott husis ételeinkben, ami nem rossz.
De először is, nem szabad rá húspótlóként gondolni, mert úgy sem lesz olyan. Pótolni lehet a D-vitamint, meg a törött fogat, de a húst nem. A jövő hetet is beledarálhatod, akkor sem lesz olyan. Viszont ha ezt elengedjük, és hagyjuk hogy a saját képességei szerint érvényesüljön, akkor baromi kellemesen fogunk csalódni. Kivéve a glutén érzékenyek, ők ezt sajnos megszívták. Kérdezzünk is rá ha nem magunknak főzünk, ne hozzunk senkit kellemetlen helyzetbe.
Állagra kicsit gumiszerűnek szokás mondani, hisz nem kis izomrostocskákból épül fel, mint a husink, de ha nem készen vesszük, azért lehet kísérletezni vele.
Az alaprecept tök egyszerű, búzasikér+fűszer+víz. Ezeket összegyúrjuk (olyan lesz mint egy ruganyos vizes tengeriszivacs), kisebb gombócokra szedjük, és lobogó sós vízben kifőzzük. Ha a gombócok feljöttek a víz tetejére, kiszedjük, lecsepegtetjük, felszeljük, ha nem főtt meg eléggé akkor visszadobjuk, és a kiszedés résztől ismétlünk. Majd innentől kezdve a szokott módon lehet felhasználni. Sütni, főzni, pirítani, darálni, rántani...
Lehet kicsit lazítani az állagán ha sütőport is keverünk bele, vagy csökkenteni a ruganyosságát ha lisztet teszünk hozzá. Nekem ez nem jött be, mert főzés közben minden fűszer, és így íz is kifőtt belőle. Meg enélkül is mindig ízetlenkének éreztem, ha nem volt rajta nagykanál szaft. Vagy ha nem jó fűszeresen sütöttem... nem igazán ízlett. Kívül fincsi pirult, fűszeres, belül meg a gyerekkori csalódások értetlen ürességének visszhangja. Najó, ennyire nem volt vészes, csak utólag visszatekintve értékelődött át kicsit bennem. És Kolosnak azért bejött ezelőtt is mindig, szóval csak én nem voltam megelégedve vele annyira.
(Ide, itt jön a lényeg!)
DEE most, és itt jön ami még nem volt!! Megtaláltam a tökéletes megoldást! Úgy meg is örültem neki, hogy mindenképp közkinccsé akarom téteni! Végre elértem, hogy egy önmagában is telt ízű, pikáns falatkákat alkosson a "félkész" szejtán. Ehez pedig a kulcs..., nem más mint aaaaaaa: A Sör! :) Szépen lazítja, hogy könnyedebb legyen az állaga, és remekül ízesíti is, amit főzés után is megtartott.
Tehát: -100g Búzasikér
- 2dl sör
- kevés szójaszósz
Ebből kapacitás függően 2-3 adag jön ki. Ha többet szeretnénk, akkor arányosan növeljük az összetevőket. Ha mégis sok lett, a főzővizében egy hétig eláll a hűtőben, de le is lehet fagyasztani.
És igen, a vizet cseréltem a nedűre. Összekevertem a szójaszószt a sörrel, ráöntöttem a búzasikérre, gyúrja, gombócozza, főzi. A vízben a gombócok szépen felfújódtak és ellapultak. Miután már lecsepegtettem, inkább hamburgerpogira emlékeztett a formájuk, de szépen megfőttek, és már "félkészen" is kellemes, mély, testesebb ízük lett. Később felkockáztam, száraz serpenyőben kicsit hevítettem, hogy kipárologjon belőle a víz, aztán meglocsoltam egy kis olajjal, só bors, és kérgesre pirítottam. Tényleg próbáljátok ki, teljesen új dimenziót nyit. Meg tényleg elég pasis is, nem? Hát mégis csak sörös! :)
Párolt fehérboros cukkini brokkolival, és a pirított szejtán
