Már többször említettem itt a blogon, de annál is többször gondoltam, hogy istenem, köszi a botokat! :) Szóval itt az ideje, hogy most kicsit ki is fejtsem, miért érzek így.

Nem akartam túrabotot. Felesleges flancolásnak gondoltam. Ilyesmit tuti csak a profik használnak, vagy akik extrém helyeken túráznak. Egy magamfajta kezdőnek arra lehet jó, hogy sportosabbnak tűnjek tőlük, mint a gyárilag izzadság foltos pólótól... Zsolti kezdett el vele nyaggatni tavaly, mikor meséltem neki, hogy Kolossal elindulunk egy 4-5 napos kéktúrára októberben Dorogtól Dobogókő fele. Kicsit erőszakos tud lenni, mikor éppen meg akar menteni magamtól :), szóval addig dumált amíg beadtam a derekam, oké, veszek egy darabot valahol, egy óccót, úgyse fog többet kelleni! :D
-Mi, ne hülyéskedj már, ezt párban adják!!
-Remek, úgy kétszer annyi lesz, mint amennyit eredetileg sem szántam rá... joh... veszek kettőt.
-Szuper! De akkor ne ilyen vacakot, mutatok vmi sokkal jobbat!
(-és gondolom drágábbat... :D )

Fizan Compact teleszkópos túrabot

Így kezdtem el szemezgetni egy Fizan Compact teleszkópos túrabottal. (Ami végül is elég jó áron is volt ahhoz képest amit tud, és épp akciós is! :) ) Leírása alapján a világ legkönnyebb botja, mindösszesen 158g/db. Oké ez jól hangzik, úgy is fel leszek málházva. A bot törzse strapabíró 7001-es alumínium ötvözet; vannak még karbonszálas botok is, azok még könnyebbek és ellenállóbbak, viszont drágábbak is. Ez a modell  teleszkópos, és állítható a hosszúsága is, ami jó, mert össze lehet csukni picire a könnyebb szállításért, és hozzá tudom állítani a saját magasságomhoz is, kb gyerek méretre. :)
Kényelmesnek ígért Eva Grip szivacsos markolata van, neoprém állítható hevederekkel, és tartós karbid heggyel a másik végén. Adtak hozzá egy csomó mindent, egy cuki zöld karabínert, hegyvédő gumi tappancsokat; ezeket betonos, vagy köves szakaszokon szoktam feltenni, meg olyan kör alakú izét, amiről kiderült hogy hótányér, de én egyből felnyomtam rá mikor kézbe vettem. :) De tök jó, mert azt is megakadályozza, hogy nyakig merüljek vele a latyakba. És mivel bőven az utolsó utáni pillanatra hagytam a döntést, a rajt előtti szerdára, csak akkor tudtam volna megrendelni ha ki tudják nekem szállítani még csütörtökön, mert pénteken reggel indultunk. És a Nomád Sport-os srácok megoldották!! Iszonyú rendesek voltak, nagyon örültem... hát még pár nappal később milyen hálás voltam! :D Sok-sok puszi nekik érte!!
Igen, ez egy későbbi, Bia 25-ös kép

Zsolti a Compact 4-es modellt rendelte magának, az még kisebbre csukható, 49cm-re, az enyém 58-ra, viszont az övé így picit nehezebb, 169g/db. Kolos nem akart élni ezzel a lehetőséggel, úgy volt vele, hogy inkább akadályozná mozgás közben, mivel Pityu az ő derekára rögzítve cikázik útközben. Ettől függetlenül volt 1-2 olyan momentum, amikor megosztottuk a botjaim, mert olyan csúszós és meredek lejtőket találtunk, amin másképp nem, de még így is szinte csak popón lehetett leszánkázni.
Eső utáni pihenő

Promófotók a netről :)

Persze, mindenki azt mondja, az elsődleges érv a túrabotok mellett az, hogy leveszi a súlyt a vállakról és a bokákról. De amíg nem nyögtem egy 16 kilós zsák alatt, addig ez nem volt több, mint duma! :)
Kb 20%-kal könnyít a terheken, lejtőn lefele pedig olyan 25%-ot! De nem csak a bokáimon éreztem, hogy mennyit jelent, a térdeimen és a csípőmön is ugyan úgy. Nap végére már lépni nem tudtam volna nélkülük, de  a reggeli indulásokat is az motiválta, hogy a botok kéznél lesznek! :) Meg jó érzés volt az is, hogy folyamatosan dolgoztatta a felső testet is, legalább a karjaim se satnyultak a túra alatt.
És ritmust is ad, könnyebb volt tartani velük a tempót... egy darabig persze. Aztán hegy jött hegy után, ha elágazáshoz értünk, akkor onnan tudtuk melyik lesz a mi ösvényünk, hogy meg kellett nézni, melyik a hegymenetes... szóval egy idő után már csak úgy csákányoztam fel magam a botjaimmal, mint egy túlélő üzemmódra kapcsolt hegymászó. De tényleg sokat számít, amikor felfelé lépkedésnél nem csak a lábizmoknak kell dolgozni, hanem könnyítésképp a kezeddel is rá tudsz húzni a botra támaszkodva. Pihinél rajtuk támaszkodtam, leülni nem mertem, mert akkor biztos nem állok fel újra! :) Ereszkedőn lefele pedig a Remete-szurdokban például el se mertem volna indulni nélkülük. Eső után voltunk, nekem nagyon meredeknek tűnt amúgy is, és szörnyen csúsztak a kövek is, meg a sáros föld is.... hát azt a részt végig majréztam, de így épségben leértem! :) Támaszkodás és teherlevétel mellett  a stabilitást is meg tudja adni. Pláne ha amúgy is úgy mozogsz, mint Bambi a jégen. Szokták még használni szárítókötelek kifeszítésére, vagy sátorponyva kitámasztására, de ezeket én még nem próbáltam.
Remete-szurdok (kép forrása: tortenetekkepekkel.blogspot.hu)
A Kutya-hegyről lefele (-tedd le a szemetet amíg fotózok, ne legyen már rajta a képen :D )

Imádom őket... meg a túrabotokat is! :D A segítségükkel nehezebb terepen is tudok menni, mint amit a fizikumom bírna, vagy legalább is sokkal könnyedebben. Ajánlom mindenkinek, gyerekeknek is!


Ha tetszett, nézz fel facebook oldalunkra is!:)